A nátrium-hidrogén-karbonátot vagy ismertebb nevén a szódabikarbónát elsődlegesen mindig is a főzésre, illetve a sütéshez használták fel, mint élesztőt. A savas komponenseket semlegesíti a szén-dioxid kibocsátásával, ami által a tészta megkel, felemelkedik és szép lyukacsos lesz.
A szódabikarbóna adja a jellegzetes szerkezetét a palacsintáknak, a süteményeknek, egyes kenyereknek, piskótáknak és egyéb sült ételeknek. A szódabikarbónát sütőporral is helyettesíthetjük, ha elegendő savat is adunk az adott recepthez. Azt is érdemes megjegyezni, hogy ma már sok sütőpor is tartalmaz szódabikarbónát illetve egy vagy több savas foszfátot is.
Van úgy, hogy a szódabikarbónát felhasználjuk a zöldségek főzésénél is, hogy azok lágyabbak legyenek, illetve megőrízzék eredeti színüket Ugyan ma már a puha zöldségek divatja leáldozott, mivel köztudott, hogy kevesebb vitamin van a szétfőtt növényekben, mint a keményekben, mégis ez egy jó megoldás, ha igazán krémes állagú ételt szeretnénk nyerni. Ezenfelül még ma is használják a szódabikarbónát az ázsiai konyhában a tenderize húsok elkészítésekor. A palacsintánál igen látványos eredmény érhető el vele, a tészta szép lyukacsos lesz tőle.
.png "szódabikarbóna sütéshez")
Fontos tudni, hogy a szódabikarbóna könnyen reakcióba léphet az élelmiszerek savas részeivel, így például az aszkobinsavval, a C-vitaminnal is. Ez a tulajdonságát alkalmazzák akkor is, mikor az étel eltarthatóságát kívánják növelni.
A hevítés során a szódabikarbónából távozik a szén-dioxid, így sütési hőmérsékleten ez az anyag felbomlik. A szén-dioxid kibocsátása 80 Celsius-fokon kezdődik meg.
A savak közömbösítése a szódabikarbónával
Sok laboratórium számára fontos a szódabikarbóna por, mert ez kiválóan reagál a savas közegre. Továbbá, mivel a legtöbb esetben ártalmatlan, nem ártanak vele akkor sem, ha kicsit többet használnak belőle a kelleténél. A szódabikarbónával elolthatóak a kis tüzek is, mivel szén-dioxidot szabadít fel a hő hatására.
